"TO BE GREEN!" - ifjúsági csere a finnországi Lapuában

Ifjúsági csere Finnországban

Alkalmam nyílt kijutni Finnországba a YOPA szervezet által rendezett Ifjúsági cserével egy teljes hétre. 36 fiatallal táboroztunk együtt Lapua-ban.  A résztvevők Portugáliából, Ausztriából, Svájcból, Erdélyből és Magyaroszágról érkeztek. A magyar csapat egyik szerencsés résztvevője én lehettem és még 5 nagyszerű csapattárs.          
Első nap repülővel érkeztünk meg Helsinkibe, majd kezdődött a  négy órás fergeteges vonatút, ahol összekovácsolódott a kis csapatunk, mivel előtte mi nem ismertük egymást. Este kilenc óra körül értünk a szállásra Lapuába, ahol kétszemélyes sátrak fogadtak bennünket.  Este tíz órakor még volt egy rövid finn este, majd egy kis ismerkedés a többi résztvevővel. Ezek után elég hamar elmentünk aludni, mivel elég hosszú utazást mondhattunk magunk mögött.
A hét többi napján megismerhettük Finnországot és egymást.  Nem csak felhőtlen szórakozás volt ez a hét, hanem komoly munkával is járt. Minden nap délelőtt és délután is workshop-ok voltak, ahol igen sokat tanulhattunk a környezet szennyezésről , újrahasznosításról és a modernizálásról. Mindenkinek aktívan ki kellett vennie a részét a programokon, ezek mellett természetesen volt szabadidőnk is. Egyik nap ellátogattunk Seinäjoki-ba, ahol megnéztük hogyan is zajlanak a munkálatok egy újrahasznosítási üzemben. Utolsó nap csoportvezetőnk szervezésével Helsinkit is megnézhettük. Minden nap este került sor az országok bemutatkozására, így megismerhettük egymás kultúráját és szokásait.  A hét alatt nagyon sokat tanultam arról, hogy hogyan kell együtt működni más fiatallal és hogyan kell megbirkózni a nehéz helyzetekkel. Arra is rá kellett jönnünk, hogy mindenki más, de mégis mindenki egyenlő. Mindezek mellett a nyelvtudásom is igen sokat fejlődött. Szerencsém volt megismerni 36 nagyszerű fiatalt és együtt dolgozni velük egy egész héten át. Nagyon jó barátságot kötöttünk velük és remélem tartani fogjuk a kapcsolatot egymással. Nagyon örülök, hogy ilyen fantasztikus csapattal tudtam kimenni és, hogy ilyen jó társaságba kerültem.  Továbbiakban is szeretnék ilyen Ifjúsági cserében részt venni. 

Farkas Zsófia
A magyar csapat szerencsés résztvevője



Finnország – Youth Exchange Lapua/Hirvijärvi 2010
 
Nagyon jól éreztem magam a finnországi csere alatt. Én úgy láttam, a finn fogadó szervezet mindent megtett annak érdekében, hogy jól érezzük magunkat és hogy ilyen relatíve rövid idő alatt minél több ismeretet tudjanak átadni. Jó volt látni, hogy a magyar csoport tagjai mind egyféleképpen álltak hozzá a programhoz. Mindenki csak úgy szívta magába az új információkat és-bár néha nehéz volt-elfogadta a többi csoporttagot, többi résztvevőt.
Nagyon érdekesnek találtam Finnországot. Szép, tiszta ország, bár néhol magyar szemmel már-már idegesítően nyugodt. Alig vannak szórakozóhelyek, minden lány minél több gyermeket szeretne és mindenki vérremenően pontos. Az ország és a táborhely rendezett volt és mindenekelőtt: gyönyörű zöld, tele fákkal, növényekkel, állatokkal, amelyek a félelem legkisebb jelét sem mutatták. Bár a tóban nem fürödtem, mert elég furcsa „állaga” volt a víznek, a kilátás fantasztikus volt.
A táborról általában nagyon pozitív a véleményem. Örülök, hogy mindig más ország szervezte a work-shopokat, mert így nem voltak egysíkúak az előadások és megismerhettem, hogy kinek mi az a legfontosabb dolog amit átadna másoknak.
Nagyon élveztem a kirándulásokat is. Seinäjoki és Lapua mind-mind nyugodt, csendes kisvárosok. Nálunk. Seinäjoki a maga 40ezres lakosságával már pezsgő nagyvárosnak számít Finnországban, mint ahogyan az egyik finn lány is mondta(neki az az álma, hogy „nagyvárosban” éljen, Seinäjokiban).
Nagyon köszönöm a YOPA-nak, hogy lehetőséget kínált számomra megélni ezt a nagyszerű hetet és hogy megismerhettem ezeket a nagyszerű embereket.

Szabó Krisztián                                                                                                                            
 

Suomi-Finnország

Szerencsésnek érzem magam, hogy eljutottam Finnországba. Nagyon élveztem azt az időt, amit ott töltöttem. Egy hét elég kevés idő, hogy megismerd a másikat, de ennek ellenére nagyon jól összebarátkoztam a másik hat magyarral és más országbeliekkel. Magyarokon kívül svájciak, osztrákok, erdélyiek, portugálok és finnek vettek részt az ifjúsági cserén. Minden csapat tagjai nagyon kedvesek voltak, persze mindig akad egy-két ember, aki nem szimpatikus számunkra, de összességében mindenki segítőkész és barátságos volt. Úgy indítottak el minket itthonról, hogy Finnországban a szúnyogoktól nem lehet látni… ennek ellenére egyetlen szúnyog sem csípett meg! Az időjárás az első napokban nagyon rossz volt; esett az eső, fújt a szél, nagy vihar volt, de a hét többi napján már sütött a nap és olyan idő volt, mint itthon. Az ott töltött idő alatt sok újat tanultam. A legfontosabb, hogy megtanultam, hogy udvariasnak kell lennünk a másikkal, segítőkésznek, és sohasem tudhatjuk, hogy miért viselkedik másképp, lehet, rossz a családi háttere vagy egyéb ügy van a dologban. Sokat tanultam az újrahasznosításról és van pár dolog, amire jobban oda fogok ezentúl figyelni itthon és a környezetemben is egyaránt.

Vazorka Mirella


Ifjúsági csere Finnországban

A YOPA – Fiatalok az Állampolgári Részvételért Közhasznú Egyesület idén is meghirdetett egy pályázatot 14-20 éves kor közötti fiataloknak, hogy részt vehessenek egy ifjúsági cserén, ami Finnországban, Lapuaban került megrendezésre. Július 22.-én derült ki hogy kik mehetnek, a nagy túljelentkezés ellenére kiválasztottak 6 fiatalt, az ország különböző pontjairól, akik Magyarországot képviselték abban az egy hétben.
Az első találkozón megtudtuk, hogy a csoport vezetőnk Olasz Imre lesz, akiről később kiderült, hogy mérhetetlenül vicces de a vas szigor is megvan benne amire néha szükség volt. Felkészítettek minket hogy rengeteg lesz a szúnyog, lehetnek kígyók, világos lesz éjszaka, csak szörpöt fogunk inni, rengeteg salátát fogunk enni, sátrakban fogunk aludni.
Augusztus 2-án nagy izgalommal vágtunk neki az egész napos utazásnak. Már az utazás próbára tett minket mivel összesen: két és fél órát repültünk, öt órát vonatoztunk és másfél órát buszoztunk.
Finnország csapadékos és hűvös időjárása fogadott minket. A tábor, ahol a sátrainkat felállították, a Hirvijärvi tó mellett volt Lapuatól fél órára. Este fél 10kor választottunk sátrat és próbáltunk aludni a zuhogó esőben és hajnali világosságban.
Másnap megismerkedtünk a Finn, Svájci, Osztrák, Portugál és az Erdélyi csoport tagjaival. A hét témája a „To be green” („Legyél zöld”) volt, egész héten a környezet szennyezésről energiatakarékoskodásról, újrahasznosításról tanultunk játékosan és természetesen angolul. Minden délután le kellett írnunk hogy az nap mit tanultunk, ezzel tapasztalatot szereztünk, hogy minden nap valami újjal bővítjük a tudásunkat még akkor is ha nem az iskolapadban ülünk.
Esténként minden ország bemutatta a saját ételeit, zenéit, táncát így betekintést nyerhettünk más nemzetek kultúrájába. Mégis a Finn kultúrát ismertük meg a legjobban. Részt vettünk egy népzenei fesztiválon, ettünk rénszarvas levest, megtapasztaltuk hogy mindig nagyon pontosak.
Az összes résztvevő nevében mondhatom hogy felejthetetlen hét volt, rengeteget tanultunk, gyakoroltuk a toleranciát, hogy kell csapatban dolgozni és összetartani. Születtek barátságok is, amik a legfontosabbak az életben.  

Csillag Emese



Suomi

Hát hol is kezdjem? Talán a repülésnél,  életemben elsőnek repültem és egy kicsit féltem de utána élveztem az utat .Mikor leszálltunk és vártuk a csomagokat jót viccelődtünk és nevettünk, a buszon  volt szerencsénk egy kicsit látni Helsinkit, ami annyira meg tetszett hogy nem akartam volna hazajönni =).A vasútállomáson Samppáék és az osztrák csoport várt minket. Mikor megérkeztünk Lapuaba akkor volt szerencsénk megtapasztalni a rideg kontinentális éghajlatot, de nem volt vészes :D  Miután tisztáztuk a szabályokat a táborban, elkezdődtek a programok, bár féltem hogy nem tudok profin angolul, de a végén már kicsit belerázódtam és tudtam beszélgetni a többiekkel. Szabadidőben volt, amikor a portugál csoport vezetővel elkezdtünk egy szál gitárral meg két kis bongó dobbal AC/DC  játszani . A programok változatosak és jók voltak és be kell vallanom, nekem mindegyik tetszett. Főleg az amikor egymást kellet lerajzolni  és az amikor Endivel rakétát építettünk .Ami még nagyon tetszett, a különböző országok estjei, az én favoritom a sajátunk, az erdélyi , a svájci és az osztrák estek voltak ( főleg az ételeik ). A csoporttársaimmal is sok időt töltöttem el és ahogy jobban megismertem őket egyre szimpatikusabbak lettekl. Azt kell mondjam a finnek nagyon barátságos emberek, segítenek, ha kell és nagyon jó barátok. Aki a finnek közül nagyon barátságos és szimpatikus volt, ő Samppa =)  Persze ez nem azt jelenti hogy a többiek nem voltak azok, mindenki az volt. Sok barátra tettem szert és nagyon megszerettem őket, amikor például elmentünk szabad kirándulásra, akkor velünk tartottak szétnézni vagy vásárolni. Szabadidőben sok mindent lehetet csinálni, de nálam a szauna vitte a pálmát.
Az utolsó este nem volt jó, mert több csoport akkor indult és hát nem szeretek búcsúzkodni, és mivel több barátom már elment most az utolsók is ,akkor szakadt el a cérna és én is mint, mindenki elkezdtünk sírni, de meg fogadtuk hogy írunk egymásnak meg ha tudunk találkozunk. Amikor reggel felkeltünk és összepakoltunk kicsit szomorúak, de egyben boldogok is voltunk, mivel mehettünk haza. A vonaton Imi mondta, hogy lesz 4 óránk szétnézni Helsinkiben, ami nagyon tetszett. Mikor felszálltunk a gépre mindenki egy kicsit  boldogabb és felszabadultabb lett és mikor hazaértünk mindenki boldog volt és nagyon fáradt :D.  Nagyon jól éreztem magam és szeretnék még ilyen programokban részt venni.   

Juhász János Péter




To be green!

Évek óta szerettem volna eljutni Finnországba,mikor megérkezett az értesítés az ificseréről.Nagyon meglepődtem és örültem,mikor kiderült,hogy részt vehetek rajta.Bár a szegedi találkozók nekem kissé körülményesek voltak,tetszett,hogy megismerkedtünk indulás előtt.
A repülőutat nagyon élveztem,mégis alig vártam,hogy megérkezzünk.A zökkenőmentes vonatút után várt ránk a busz és mehettünk is a táborba,ahol már mindent előkészítettek.Csodálkoztam,hogy nem magunknak kellett felállítani a sátrakat.
A tábor gyönyörű helyen van,ami Finnországban nem ritkaság.Az első estét vendéglátóink tartották.Sajnáltam,hogy kevesebb idejük volt,mert jól felkészültek.Az első néhány napon sok olyan játékban vettünk részt,melyek segítségével megismerhettük a többi résztvevőt. Kezdetben kissé aggasztott,hogy egy teljes hétig nem leszek egyedül,mert elég zárkózott vagyok.Meglepett,milyen jól éreztem magam egy ilyen nagy társaságban.Az este felé támadt esőzés ellen ponyvákat kaptunk,amik megvédtek a beázástól -és a későbbi éjszakai sátorjavításnak is megvolt a maga szépsége.
 Az időnk nagy részét a workshopok és a nemzeti esték töltötték ki.A workshopok meglehetősen változatosak voltak.A tábor témájának megfelelően többségük a környezetvédelemhez kapcsolódott.Az elhangzottak nagy részét már általános iskolában is tanultuk,mégis jó volt feleleveníteni az emlékeinket.Természetesen emellett új információkkal is találkoztunk,különösen az erdélyiek foglalkozásán és a hulladékfeldolgozó üzembe tett látogatáskor.A workshopokban tetszett a játékos versengés,mert együttműködésre ösztönözte a kialakult csapatokat.Különösen tetszett az erdélyiek versenye,a kötélakadály,a ’mocsárjárás’ és az újrahasznosítás.A szünetek előtti és utáni ’energizer’ programokat általában kevésbé élveztem,de igyekeztem részt venni bennük.
Esténként összegeztük a tanultakat,majd megnéztük a különböző országok estjeit.A hét során többször is alaposan értékelhettük az ificserét,így a végén nem volt nehéz dolgunk az összefoglalással.
A Lapua megismerésére szánt nap a sűrű beosztás ellenére is nagyon szórakoztató és izgalmas volt.A fényképek tárgyai utáni vadászat azért is jó volt,mert különböző országokból érkezett fiatalok alkották a csapatokat.A tárgycserés feladat szinte elképzelhetetlennek tűnt mielőtt megismertem a helyiek segítőkészségét.A délutáni szabadprogram során alaposabban is körülnézhettünk.
 A hulladékfeldolgozóban nehéz volt követni a prezentációt,de a kivetítő ábrái és összefoglaló szövegei sokat segítettek.Bár az édességeket nem szeretem,cukorkagyárba tett látogatás nagyon tetszett a sok színes újdonság és a látványos berendezés miatt.Seinäjokiban kis időre fellélegezhettünk a sok program között és szétnézhettünk a városban.Ugyan egy kis félreértés miatt elkéstünk a vacsoráról,szerencsére nem tartottuk fel ezzel a többieket.
A tábor végéhez közeledve újra Lapuába mentünk a Spelit fesztiválra.Népiesebb zenére számítottam,így elsőre kissé furcsának tartottam a fellépőket.A közeli stégen ülve jól hallottunk mindent.A kultúrközpont kiállításait a szabadprogram alatt már megnéztük,de másodszorra is jó volt.Amikor a finnek kiértékelték a fotókat,felfedezték az ott készült képeket és Satu örült,mikor látta,hogy tetszettek a bátyja képei.
Az utolsó estét a nuorisotalo feliratot viselő,otthonos ifiházban töltöttük.A házigazdák a helyi Beatles tribute zenekarral leptek meg minket,így mindenki táncolhatott kedvére.Újra elcsodálkoztam,milyen jól éreztem magam,mivel a Beatles nem tartozik a kedvenceim közé.A színházteremben levő pianínó szintén nagyon kellemes meglepetés volt,és még nagyobb,hogy használhattuk is.Ennél már csak azon lepődtem meg jobban,hogy nem utált mindenki,mikor játszani kezdtem,mert az iskolában már hozzászoktam a rosszalló pillantásokhoz.
Különös kiváltságunk volt hazafelé,hogy Helsinkiben is eltölthettünk néhány órát,ami az egész héttel együtt nagyszerű élmény volt.
Az ificsere alatt láthattam egy keveset Finnország szépségéből,rengeteg új embert ismertem meg.Néha nehéz volt alkalmazkodni a kötött időbeosztáshoz,különösen a legkésőbb éjféli lefekvési időhöz.Ezek a nehézségek viszont közelebb hozták a résztvevőket és összekovácsolták a csapatokat.A sok új kapcsolat szomorúvá tette a búcsúzás perceit,de kellemessé a pillanatokat,mikor úgy emlékezhetünk a megismert emberekre,hogy ott a társaink voltak -és mindig lesz lehetőség megkeresni őket. Ez a hét egyikévé vált azoknak,amiket soha nem fogok elfelejteni.