Beszámoló a „Cultures and Colors!” ifjúsági cseréről

2006. augusztus 1-12. között az Európai Unió Ifjúság 2000-2006 programja keretében egy ifjúsági cserén vehettem részt. A program Görögországban került megrendezésre, Messinia egy piciny üdülőfalujában, Agios Andreasban, ahol a helyi kempingben voltunk elszállásolva. A programon 7 ország 6-6 képviselője vett részt, egészen pontosan Olaszország, Románia, Bulgária, Spanyolország, Szlovénia, Magyarország, valamint a házigazda Görögország képviseltette magát. Az ifjúsági csere a „Cultures and Colors!” nevet kapta, a fogadó szervezet a N.O.M.A.S.Young People In Movement volt, amelynek székhelye Kalamatában van.

A magyar csapat 5 főből állt, valamennyien szegedi egyetemisták jómagam kivételével, mivel én Debrecenben tanulok, és egy szegedi érdekeltségű ismerősöm hívta fel a figyelmemet erre az ificserére. Az utazás Görögországba nagyon kalandos volt, izgalmas, és egy kicsit fárasztó, mivel a csapatvezetőnk ajánlására a vonat mellett döntöttünk, így gyakorlatilag az egész Balkán-félszigetet végigvonatoztuk. Két napnyi utazás után érkeztünk meg Athénba, ahol már vártak ránk, ugyanis a fogadó szervezet – nagyon praktikusan – úgy döntött, hogy egy bérelt busszal az ificsere összes résztvevőjét már Athénban begyűjti, így a hátralévő majd 3-4 órás utat busszal tettük meg. A szállásunk a kempingben 3-4 személyes sátrakban volt, amit 1-2 nap után teljesen megszoktunk, miután sikerült hozzáidomulni a helyhez és a görög életstílushoz. A kemping maga megfelelő volt, a mosdók tiszták, volt mosási lehetőség, valamint rendelkezésünkre állt egy hűtő is. A hely maga gyönyörű, a sátraktól alig 20 méterre lehetett a tengerpart, szóval a kemping nagyszerű helyen volt.

A megérkezés napján még nem kezdődtek a programok – mivel reggel fél 6-kor érkeztünk meg – ezért volt időnk felfedezni a kempinget és elkezdeni az ismerkedést a többi csoporttal. Elsőként a szlovénokkal játszottunk ismerkedős játékokat, és hamar kiderült hogy „szomszédainkkal” egy hullámhosszon vagyunk, és ez a fajta kapocs meg is maradt az ificsere egész ideje alatt. Másnaptól megismerhettük a többi csoportot is, amikor is egy nagyon hosszú, de nagyon hatékonynak bizonyuló névtanuló játékkal és egy kis énekkel kezdődött a nap, majd felosztottak minket négy csoportba és kezdődhettek a workshopok! Négy témája volt az ificserének: környezetvédelem, zsonglőrködés, fényképezés és tánc. A workshopokat az egyes csoportok egy-egy tagja vezette, így például a környezetvédelmet egy Maria Jesus nevű spanyol lány, aki a görög csapatban volt, a zsonglőrködést Juriy Olaszországból, a fényképezést Nicola, aki szintén olasz volt, de a görög csapatot erősítette, és végül Mirto, a táncoktatónk, aki szintén olasz származású görög csapattag volt. Ez a fajta „keveredés” igazán ráillett az ificserére, amelynek végül is az volt a célja, hogy a kultúrák keveredése révén döbbenjünk rá, milyen színes is a világ!

 

A programok minden reggel 10-kor, ébresztő és reggeli után kezdődtek, az első napokban szorosan igazodva a napirendhez, de pár nap után meglazult ez a fajta ragaszkodás az időbeosztáshoz, ami nem is volt meglepő, mivel a 35-38 °C-os hőségben néha egyszerűen muszáj volt szüneteket, sziesztát beilleszteni. Maguk a workshopok nagyon érdekesek voltak, a fényképezés és a környezetvédelem „óráinkon” olyan globális, valamint nemzeti-társadalmi problémákkal foglalkoztunk, mint a természeti környezet szennyezésének megállításának lehetőségei, a különböző anyagok újrahasznosítása; valamint a szegények és gazdagok ellentétének problémája, a társadalmi közöny és kiközösítés, illetve az ember és természet viszonya. A zsonglőr- és táncórák inkább a saját testünk feletti uralmat erősítették, rádöbbentettek hogy milyen „nagy úr” az egyensúly, ha egy kötélen kell végigsétálni, hogy milyen nehéz is egy labdát megtartani a kezünkön, valamint hogyan lehet különféle érzéseket kifejezni csupán a tánc, a mozgás segítségével.

 

A workshopok mellett egyéb programok is vártak ránk. A legnagyobb sikere mindenképpen az interkulturális estéknek volt, amikor is az egyes nemzetek képviselői 15-20 perces prezentációban bemutathatták országukat, valamint ízelítőt adattak nemzeti ételeikből. Mi nem voltunk könnyű helyzetben, mivel két nagy nemzet, a spanyolok és az olaszok után kellett bemutatnunk Magyarországot, ezért a prezentációnkban a magyarok kreativitására és a nyelvi furcsaságainkra helyeztük a hangsúlyt. A prezentációhoz a rajzokat én készítettem, a többiek színezéssel segítették a munkát; az előadó szerepét az angol szakos csoportvezetőnk vállalta magára. A plakátunkra rákerült többek között a Lánchíd, a Balaton, az Alföld egyik szimbóluma: a gémeskút, a magyar zászló, a gulyás, valamint egy boroshordó, utalva a kiváló magyar borokra, egy hegedű, egy focilabda – utalva a múltbéli nagyságra. Ezen kívül egy Rubik-kocka, a golyóstoll – angolul: biro -, egy számítógép (Neumann János) és a C-vitamin (Szent-Györgyi Albert), végül de nem utolsó sorban a Kistehén, a Sziget fesztivál szimbóluma. Úgy gondolom, jól sikerült a prezentációnk, a végére mindenki megtanulta hogy „Egészségedre!” – érdekes, hogy a Zsolt nevet szinte senki sem tudta kiejteni az egész tábor alatt… Többen voltak már a Sziget fesztiválon, az egyik spanyol srác pedig Puskás Öcsit is ismerte, ami számomra hihetetlen volt! Az estére prospektusokkal, a hagyományos pálinkával, Tokaji aszúval, Pilóta keksszel, Boci csokival és Pick szalámival készültünk, ami igazán nagy sikert aratott.

 

Az ifjúsági csere programjába még belefért egy egész napos kirándulás Methoni városába, ahol megtekintettük a kastélyt, illetve – a görögök szerint – a világ legszebb lagúnáját is megnéztük, a nevét sajnos elfelejtettem (talán Pilos). Fakultatív kirándulásként elutaztunk és megnéztük Koroni városát is, ahol ismét ízelítőt kaptunk a görög építészet nagyságából. Az utolsó nap Kalamatában egy fesztivál jellegű rendezvényen mutattuk be a program „eredményeit”, a fényképeket, merített papírt, újrahasznosított tárgyakat.

 

Az ificsere talán két dolog miatt volt igazán hasznos: egyrészt két hétig angolul kellett beszélnem, ami eleinte nehezen ment, aztán sikerült belejönni. A másik dolog pedig, hogy emberek ismerhettem meg szerte Európából, miközben egy gyönyörű helyen voltam, és érdekes témákkal foglalkoztam. A görög estén tanultam görög táncot, magyart tanítottam a bolgároknak és a románoknak, és ízelítőt kaphattam hat nemzet kultúrájából. Nagyon hasznos volt, hogy még a program elején minden résztvevő kapott egy füzetet a programmal, információkkal a fogadó egyesületről, valamint a kontaktlistát, ami nagyon hasznosnak bizonyult, mivel azóta már több emberrel is felvettem a kapcsolatot.

 

Annyi kritikát mégis megfogalmaznék, hogy az ilyen jellegű rendezvényekre, programokra elsődlegesen a nyitott, barátságos embereket várják, akik meg tudnak és meg akarnak szólalni idegen nyelven. Az ificsere tapasztalataiból tanulva a jövőben semmiképpen nem válogatnék be olyan embert egy ilyen programra, aki deviáns viselkedésével bomlasztja, megbontja a csapat egységét, a konfliktusokat nem megoldani akarja, hanem újabbakat szít, valamint aki elzárkózik attól, hogy más nemzetbeli emberekkel ismerkedjen. Vagyis úgy érzem, hogy nem alkalmas az, aki nem érzi át annak a felelősségét, hogy egy ilyen jellegű multikulturális rendezvényen Magyarországot képviseli, ezért bármit tesz, annak súlya van.

Ettől függetlenül az egész programot sikeresnek értékelem, és már alig várom, hogy a következőben részt vehessek!

 

Debrecen, 2006. augusztus 27.

 

 

 

Pápai Nikoletta

4. éves közgazdászhallgató

Debreceni Egyetem, Közgazdaságtudományi Kar