Közel egy év Észtországban

Csontos Katalin vagyok, a Szegedi Tudományegyetem latin-finnugor szakos hallgatója, 2008 októberétől 2009 szeptemberéig Észtországban dolgoztam önkéntesként. Minél hosszabb időt szerettem volna Észtországban tölteni, minél kevesebb anyagi ráfordítással (nálam ez is szempont), így jött az önkéntesség ötlete az egyik ismerősömtől, aki szintén dolgozott már Észtországban. Märjamaaba mentem a helyi Ifjúsági Központba, ahol két észttel együtt próbáltunk kreatív elfoglaltságot biztosítani a gyerekeknek. Kezdetben nehezen fogadtak el, mert nem mertem észtül beszélni, de ahogy összeszedtem a bátorságom, és a saját anyanyelvükön beszéltem, már nem volt semmi probléma, szívesen láttak.
Ez az intézet a helyi iskola szomszédságában volt, és a gyerekek (mindenféle korosztály), ha akartak, tanítás után akár estig velünk időzhettek, csinálhatták a házi feladatukat. Nehéz lenne leírni, hogy telt egy-egy nap, mert mindig a gyerekektől függött, ők épp mit akartak csinálni. Ha rossz volt az idő, akkor általában társasjátékoztunk, kártyáztunk. Vittem magammal egy csomag magyar kártyát, egymást tanítottunk új játékokra. Szinte minden nap volt valamilyen közös kézműves program. Ekkor mindenkinek volt alkalma kipróbálni a gyöngyfűzést, szövést vagy festést. Az Ifjúsági Központ egyik célja, hogy a fiatalok tisztában legyenek az AIDS fogalmával, a biztonágos szexszel és a drogok veszélyeivel. Ennek érdekében decemberben és márciusban HIV hetet tartottunk, ahol több előadás is volt a már említett témákról. Elindult egy folyóirat is, amit maguk a fiatalok szerkesztettek, és mondhatom, nagyon élvezték a feladatot. Áprilisban immár második alkalommal szervezték meg a Noorsolikas zenei fesztivált Märjamaaban, ahol nem csak koncerteken vehettek részt a fiatalok, hanem egyéb érdekes foglalkozásokon is (fizikai tudományos műhely, hangszerek, DJ szoba, stb), ahol kipróbálhatták magukat különböző területeken.
Minden hónapban szerveztünk egy ifjúsági estet, amikor más városok ifjúsági központjaiba látogattunk el, így sok új helyre juthattak el a fiatalok, sok új barátság született. Amikor már elég meleg volt az idő, szabadtéri programokat, kirándulásokat, sportnapokat is szerveztünk (kenuzás, gyalogtúra, stb).
Én magam Egy egész magyar hetet szerveztem, ahol minden nap különböző témákról beszélgettünk Magyarországgal kapcsolatban. Képeket mutogattam nekik, zenét hallgattunk, és minden nap sütöttünk, főztünk valamilyen magyaros ételt. A lángos aratta a legnagyobb sikert. Akkora sikere volt, hogy több különböző városban is kellett magyar esteket, napokat tartanom.
Többször hívtam vendégeket, hol magyarokat, hol más önkénteseket. A fiatalok meglepően nyitottak voltak a különböző kultúrákra.
Maga az önkéntes élet nagyon tetszett, választhattam, hogy egyedül vagy egy családdal fogok lakni. Én a családot választottam, és őszintén mondom, a legjobb választás ez volt, a mai napig tartjuk egymással a kapcsolatot, igazi barátokra leltem bennük. Az EVS-es feletteseim is mind nagyon segítőkészek voltak, nem tudtam olyat kérni, hogy ne a legpozitívabban álljanak hozzá.
Szívből ajánlom mindenkinek ezt a lehetőséget, mert ez a legjobb mód, hogy megismerj egy idegen kultúrát, és közben segíts is másokon!