Szeminárium Diyarbakirben- ahogy én láttam

We are beginning to change the word from our own locals

2010. augusztus 3-8 között került megrendezésre a szeminárium Diyarbekirben. Nagyon vártam már az utat mivel ez volt életem első repülése. Délelőtt Kiskunfélegyházáról indultunk vonattal. Isztambulban át kellett szállnunk, így ott egy ideig várakoznunk kellett. Még egy repülés után megérkeztünk Diyarbakir katonai repülőterére, ahol már kis buszokkal vártak minket a szervezők. Ezekkel a buszokkal elmentünk vacsorázni a belvárosba, ahol megízleltük a török ételek fűszeres ízét. Majd elfoglaltuk szállásunkat, amit  helyi egyetem kollégiuma biztosított.
Minden reggel a szállodában reggeliztünk. Majd busszal elmentünk az előadások helyszínére. Ezek nagyon kalandos utak voltak. Egésznap megbeszélések voltak, minden nap. Itt elmondták a képviselt országok, az ott élők politikai helyzetét. Megismerkedtünk a helyi képviselőket. Bármerre mentünk, mindig rendőri kísérettel közlekedtünk, ez nagyon furcsa volt nekem. Az ebéd az épület mellett lévő, fiataloknak létrehozott központban volt. Ez általában lepénybe darált birka hús és valami saláta. Minden étel nagyon fűszeres volt, és ez többek gyomrát kikészítette. A társaság nagyon jó volt, lendületes. Nekem az interkulturális est volt e legérdekesebb. Megismertük más országok nevezetes ételeit. Az este sokat táncoltunk, énekeltünk, és amit közösen tanultunk azt minden este eltáncoltuk. A szabad napunkon elmentünk egy bevásárló központba, ahol 4 üzlet volt, meg bazár. Itt is végig rendőri felügyelet alatt voltunk. Haza hajnal 2kor indultunk, így jobbnak találtuk, ha senki nem fekszik le. A meleget nagyon nehezen viseltük. Kissé megfáradva Kiskunfélegyházára 15:30-kor értünk.

Vízhányó Attila